VI. A pokol eredete és a pokoli nagy szívás

Sziasztok!

Részt ígértem? Részt ígértem. Hoztam? Hoztam. Egy csepp panaszotok sem lehet, ha szerencsém van, akkor ma este a kilencedik fejezettel is végzem, írthatom a MMEE-t, és minden nagyon hepi lesz. Elhittétek, mi? Sajnos vagy nem sajnos, de közeledünk az első - inkább második - konfliktusunkhoz, ami nem kap egyhamar megoldást. Mert minek az?

Ebben a részeben Matt megtapasztalja azt a furcsa, ámde csodálatos érzést, hogy milyen is, mikor ézed valaki szívdobbanását. Mégha picit másként is. Illetve egy újabb gonddal találja szembe magát a fiatalember, amit csak egy módon tud kiküszöbölni. 

Olvassátok sok-sok szeretettel ezt a részt! (Mert én imádtam írni!)

Véleményeket még mindig nagyon várom, csak egy-ket szót! Sokat jelentene! <3

Puszi mindenkinek!

Visszafele olvasva a Biblia

már nem is Biblia

A

z elkövetkezendő pár napot, ami még hátra volt a hétből a fordított Biblia tanulmányozásával töltöttem. Ki gondolta volna, hogy a Pokol születése ilyen érdekes sztori lehet? Én biztosan nem, így meg is lepődtem, mikor némi érzelmet fedeztem fel a könyvben, mintha maga Lucifer sajnálkozna a könyv oldalain.

V. Kajakra nem akartam!

Sziasztoook! 
Nos, még nem telt el pontosan két hét, de l e h e t, hogy a héten jövök még egy résszel, ebben nem vagyok teljesen biztos. Ha a héten sikerül befejeznem a kilencedik fejezetét, akkor legkésőbb a hétvégén hozom a hatodik fejezetet, ami szerintem irtó cuki lett. :3

Bonyolódnak a szálak, az ember alig lát ki a problémából, Mattet pedig egyre inkább érdekli a világ! A következő két-három részben kiderül, hogyan viszonyul az új világhoz főszereplőnk.

Egy kis plusz infó: Terveim szerint még ebben a hónapban - ah, csak lenne időm! - felkerül egy újabb sztori, a Mindenki megérdemel egy esélyt. Úgy gondoltam, hogy erre a blogra töltögetem fel  jóóóval ritkábban majd, de ez attól függ, hogyan haladok vele. Nem kell félni, ezúttal nem bonyolódom bele a két történetbe, mert a MMEE már régen itt van, igazából ez már átírt változata. :3

De elég is a beszédből!

Kellemes olvasást!

Örülnék a kedves szavaknak! <3

Csak egy dolgot tehetsz, ha eltörted anyád tányérját.

Fuss.

A

nyám nagyon a szívén viseli drága tányérjai sorsát. Igazából csodálkozom rajta, hogy még nem nevezte el őket. Te ma Peterből eszel, te pedig Ryanből! Uh, nem köszi, ez nagyon rémesen hangzik. Egyébként meg tudom érteni. Ez az étkészlet többet ér, mint az egész ház. Sőt, szerintem, ha eladnám a tányérjait egy pazar villát vehetnék magamnak. Mármint nem olyan villát, amivel eszünk. Hanem egy hatalmas, négy emeletes csodát, itt Los Angelesben. Hm, milyen jó ötleteket adok magamnak.

Honnan a francból tudta, hogy eltörtem a tányérját? Minden délután beleles a kukába? Valami egyedi baktérium fajt tenyészt ki benne? Jelen helyzetemben talán nem is számít, elvégre örülök, ha élve megúszom.

IV. Tök jó, túléltem!

Sziasztok!

Megjöttem a negyedik fejezettel, itt már felbukkan új szereplőnk is. :3 Remélem tetszik nektek, szintén kicsit semmilyen rész lett, de hamarosan beindulnak a szálak. A dokumentumban már a nyolcadik résznél tartok, és a hatodik-hetedik, illetve a nyolcadik fejezet már jóval izgalmasabb lesz.

Éééés nagyon boldog vagyok, kész a történet trailere, amit itt is nagyon köszönök Lily-nek! Itt van a link, csak KATT IDE, de a blog oldalán is megtalálható. Én nagyon imádom! :3 Nézzétek meg ti is!

Két hét múlva tali!

Kellemes olvasást!

Véleményeket bátran! ;)

,,Sírva jössz a világra és körülötted mindenki mosolyog.

Igyekezzél úgy élni, hogy mosolyogva távozzál és körülötted mindenki

sírjon.”

H

át, őszintén megmondom, hogy sokszor gondolkodtam azon, milyen lehet haldokolni. Mármint úgy igazán haldokolni. Mindig azt hittem, ilyenkor lepörög az ember szeme előtt az egész élete, hirtelen olyan kicsi részletekre is emlékszik, amiket amúgy már régen elfelejtett és sosem találta fontosnak. Nem tudom, ki találta ezt ki, de hatalmas idióta volt.

Nem csak, hogy semmi emlékkép nem lebegett előttem és konkrétan a nagy fekete semmiben úszkáltam, de még hatalmas fájdalmam is volt. Honnan tudtam, hogy haldoklom? Éreztem. Egyszerűen tudtam. Éreztem, ahogy a testem az életben maradásért küzd.

Alternatív érettségi

Köszönöm a kihívást  Majra Loranch-nak, akit bár még nem ismerek, egy remek kezdeményezése van a Facebookon, amelynek segítségével rengeteg kezdő vagy visszatérő blogger kaphat erőre!